Huszonharmadik fejezet

Azon az éjszakán, miután ágyba zuhantam, sokáig nem tudtam elaludni. Nem akartam elismételni magamban a vacsoránál lezajlott beszélgetést, noha az a bosszantó érzés gyötört, hogy valaki mondott valami fontosat. Nem óhajtottam feleleveníteni magamban mindazt, amit a Carida pusztulásánál éreztem. Régebben hittem abban, hogy az élet annyira megedzett, hogy képes leszek egyszerű számoknak és adatoknak felfogni a távoli tragédiákat.

Csakhogy a felkészülésem, az Erő mindent megváltoztatott. Nem lettem gyengébb, csupán tudatosabb. Sokkal többet tudtam a különféle dolgok és az értelmes lények közötti kapcsolatokról. A Caridára meghalt áldozatok fájdalmát a rokonaik fájdalma követte, azoké, akik már sosem láthatták viszont a szeretteiket. És persze a Caridán szül letett, de másutt élő értelmes lényeké, akik soha többé nem térhettek haza, valamint a Han Solóhoz hasonló illetőké, akiknek a Caridáról szóló emlékei mindörökre elhalványulnak majd azért, amit Kyp tett. Mindez persze nyilvánvaló lett volna bárkinek, aki leül és elgondolkodik a történteken, de énrám az Erőn keresztül egyszer lesújtott minden. Az élmény elképesztett, ámulatba ejtett, és persze felhívta a figyelmemet arra, hogy milyen hatalmas lett a felelősségem szférája.

Amikor végre elaludtam, az álom könyörületesen elkerült. Kicsit késve ébredtem, és kihagytam a hajnali futást, inkább segítettem Hannak előkészíteni a Falcont. Kölcsönadott nekem néhány hidrokulcsot, hogy helyrehozhassam Mara Jade gépét. Ezt követően elbúcsúzott a családjától, és elszáguldott. Az anyjuk mellett álló apróságok lelkesen integettek mindaddig, amíg a Falcon eltűnt a szemük elől.

A nap hátralévő részében a Headhunteren dolgoztam. Amikor Artu nem a gyerekek mellett teljesített szolgálatot, nekem segített. Ezúttal örültem, hogy ott sündörgött körülöttem, mert megmentett egy súlyos hibától: keresztbekötöttem a navigációs számítógép két paneljét, amitől a rendszer felcserélte volna a koordinátákat, és ki tudja hová vitte volna a pilótát. Kora estére rendbe hoztam a java részét annak, amit Kyp összetört, és úgy terveztem, hogy másnap reggel ott folytatom, ahol abbahagytam. Hosszú futással zártam a napot, majd sokáig áztattam magam a hideg víz alatt, végül bemásztam a takaróm alá.

Alig két perccel később inkább érzékeltem, semmint hallottam az ikrek sikolyát. Kiugrottam az ágyból, és a turbólifthez rohantam, de a fülke addigra már felfelé tartott. Odafutottam a belső lépcsőhöz, és olyan gyorsan rohantam felfelé, ahogyan a lábam bírta. Menet közben érzékeltem, hogy felettem, a fogadóteremben energiák gyülekeznek, és meglepődtem azon, hogy a Luke-ra vigyázó társam nem szólaltatta meg a riasztót. Streen elég okos volt ahhoz, hogy baj esetén előbb segítséget hívjon, és csak aztán próbálja megoldani a helyzetét.

Abban a pillanatban, amikor átvillant az elmémen az idős férfi arcának képe, eszembe jutott egy, a vacsora alatt elhangzott mondata.

- Nem tudok megszabadulni tőle - panaszkodott már-már kétségbeesetten. - A sötét alak. Egy sötét alak. Egy árnyék. Ő beszélt Gantorisnak. Ő beszélt Kypnek. Hiába minden fény, minden ragyogás, az árnyék megmarad, és mindig suttog, mindig beszél.

A mellkasom úgy összeszorult, hogy alig kaptam levegőt. Az Alderaan szellemeire, halálra ítéltük Skywalker mestert...

A fogadóteremben szélvihar dühöngött, és amint felértem a lépcső tetejére, lesújtott rám. Berontottam a csarnokba, és megláttam, hogy Leia a fivére lábába kapaszkodik, hogy annál fogva próbálja visszarángatni Luke-ot a kövezetre, ám a középütt tomboló forgószél ellenállhatatlan erővel emelte mindkettőjüket a mennyezet felé. Streen a vihar szívében táncolt körbe-körbe, mindkét karját széttárva. A szeme nyitva volt, de lerítt róla, hogy nem lát semmit. Nyilvánvalóan arra törekedett, hogy a forgószéllel kirepítse Luke-ot és Leiát valamelyik tetőablakon, hogy aztán elhajítsa őket, és az erdőbe zuhanva leljék halálukat.

Én pedig, mert nem értettem a tárgyak mozgatásához, sehogy sem tudtam megfékezni a fergeteget. A lelkem mélyén valamin biztatott, hogy essek kétségbe, és meneküljek, de nem törődtem le. És pillanatokkal később rádöbbentem, hogy magát Streent kell megfékeznem.

Ezzel egy időben kinyílt a turbólift ajtaja. Kirana Ti rohant be terembe, és habozás nélkül belevetette magát a Streen körül kavargó légörvénybe, ahol csak vánszorogva tudott előre haladni. Én ezalatt megvetettem a lábamat, és összpontosítottam. Megidéztem az Erőt, és egy képet sugároztam Streen elméjébe - egy képet, amely üresnek ábrázolta a termet, mintha jómagam, Kirana Ti, és a liftből kiugró többi tanítvány nem tartózkodott volna benne. Azt igyekeztem elhitetni az idős férfivel, hogy magára maradt, mert az áldozatai már elszáguldottak és meghaltak. Ezzel párhuzamosan elültettem benne az érzést, hogy a küldetése teljes sikerrel zárult, cserébe megéreztem, hogy furcsa, idegen elégedettség árad felém.

Aztán Kirana Ti áttört a légörvényen, rávetette magát Streenre, és a kövezetre rántotta. A szél azonnal elült, mire Luke és Leia zuhanni kezdtek. Kam Solusar és Tionne előrerontottak, és az Erő segítségével elkapták, majd lassan a kőpadlóra eresztették mindkettőjüket.

Skywalker mester sértetlennek tűnt. Streen lassan összeszedte magát, és elmagyarázta, hogy rémálmot élt át, amelynek során a sötét alakkal harcolt. Megpróbálta megsemmisíteni őt, de amikor magához tért, azzal szembesült, hogy valójában Skywalker mestert próbálta meggyilkolni.

Végül talpra vergődött, és éles hangon felkiáltott:

- Meg kell semmisítenünk a sötét alakot, mielőtt mindnyájunkat megöl!

A belső lépcsőn leballagtam a földszintre, közben a bespini remete szavain rágódtam. Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Mialatt szociopata gyilkosokat vettem mintának, hogy felfessem magamnak Exar Kun képét, nem vettem észre a gondolkodás módomban rejtőző logikai hibát. Amikor annak idején egy-egy szociopata gyilkosra vadásztunk a Korélián, megtehettük, hogy bénító lövésre állítottuk a sugárvetőinket. Elfoghattuk az illetőt, hogy aztán kezeljék az elmebaját, vagy bebörtönözhettük, hogy ne árthasson senkinek, vagy akár száműzhettük a Kesselre, vagy egy másik iszonyatos büntetőtelepre. Végső soron meg is ölhettük, persze csakis törvényes tárgyalás és jogerős bírói ítélet után. És ha mindenképpen meg kellett tennünk, ha nem maradt más választásunk, akkor jelentős túlerővel csaptunk le az illetőre, azzal a céllal, hogy végezzünk vele,de néhány sorozatgyilkos egészen az utolsó leheletéig küzdött.

Exar Kun esetében az elfogás és a rehabilitáció szóba sem kerülhetett. Skywalker mester ugyan visszatérítette az apját a világos oldalra, de a sötét alakkal kapcsolatban nem tápláltam efféle reményeket. Luke halálos veszélyt vállalt, amikor visszatérítette az apját, és az apja kötődött hozzá, ami lehetővé tette, hogy visszatérjen. Exar Kun négy évezredet töltött a Yavin-4-en, bőven volt ideje elgondolkodni mindazon, amit elkövetett, és ha ennyi idő alatt sem döntött úgy, hogy jó útra tér, akkor sem tette volna meg, ha mi szép szóval megkérjük rá. De hogyan lehet elpusztítani a sötét oldal teremtményeit? Erre a kérdésre egyikünk sem ismerte a választ. De meg kellett ölnünk, mert az életünk múlott rajta.

Igazából nem lepődtem meg, amikor a priccsemen fekve arra lettem figyelmes, hogy olajosan csillogó fekete folt jelenik meg felettem a mennyezeten. A foltból hamarosan kialakult egy magas, karcsú, éles arcvonású férfi képmása. Ősrégi stílusú ruhát viselt, a haja messze a válla alá ért. Összekulcsolta kezét a hasa előtt, és megszólalt:

- Az elmetrükköd egész jó volt, Keiran Halcyon.

- Hódolatom a Sith Sötét Nagyurának - köszöntöttem gunyoros hanghordozással, mialatt a szemhéjamat félig leeresztve méregettem I őt. - Valóban bolondot csináltam belőled, Exar Kun, vagy csak túlságosan rábíztad magad Streen érzékszerveire?

A Sötét Nagyúr a fejét hátravetve, némán kacagott, majd ismét lenézett rám, és kijelentette:

- Tűz és szellem... jó. Rosszul ítéltelek meg, aminek oka az, hogy Gantoris és Kyp olyan mélységesen lenézett és megvetett téged.

- Én meg még azt hittem, hogy egy nagy harcosnak ismernie kell I az ellenségeit - dünnyögtem megint csak gúnyosan.

- Egy régi-régi közhely, amelynek valaha igyekeztem megfelelni - közölte az árnyalak, azzal leereszkedett a mennyezetről, és megállt a priccsem végénél. - Egykoron én is olyan voltam, mint te: egyszerű férfi, telis-tele becsvággyal.

Felültem, és felhorkantam:

- Az életed története a legkevésbé sem érdekel!

- Meglehetősen higgadt alak vagy, Keiran. Nem tombol benned sem harag, sem félelem, mint a többiekben - felelte Exar Kun a tekintetét a szemembe fúrva. Megpróbáltam elzárni előle az elmémet; úgy, ahogyan Mara Jade-del beszélgetve tettem, de a Sith túl gyorsan jutott be, majd ki ahhoz, hogy megállíthassam.

- Sokkal tapasztaltabb és érettebb vagy - állapította meg bólogatva. - Egy érett gyümölcs.

- De nem te fogsz leszakítani - válaszoltam, azzal felhúztam a térdemet a mellkasomhoz, és mindkét kezemmel átöleltem a lábszáramat. - Továbbra is tévesen ítélsz meg, ha azt hiszed, hogy akarok valamit tőled.

- Oh, pedig van olyan, csak még nem jöttél rá - válaszolta önhitten és magabiztosan vigyorogva az árnyalak. Hanyag mozdulattal intett egyet a jobbjával, mire egy ablak nyílt a levegőben, és ott lebegett a kamrám közepén. Az anyagtalan kereten belül egy birodalmi csillagrombolót pillantottam meg, és azonnal tudtam, hogy az Invidious-t látom. Megviseltebbnek tűnt, mint azon a felvételen, amit Cracken tábornok mutatott nekem, de a sérülései korántsem bénították meg. Körülötte mindenütt Trivadász-rajok száguldoztak - a közelkörzeti járőrök.

A képzeletbeli kamera aztán ráközelített a hajóra, pontosabban a hídra, majd annak elülső ablaksorán keresztül valósággal berobbant a belső térbe. És ott állt Leonia Tavira - egy kicsivel idősebbnek tűnt, mint Cracken felvételén, de minden korábbinál gyönyörűbnek láttam őt. A haját még hosszabbra növesztette, tincseinek végei a keblét verdesték. Az alakja jóval teltebb lett, a férfiszemnek kellő; helyeken kigömbölyödött, de alacsony termetéhez képest teljesen arányosan, így aztán - miután nem látszottak körülötte tárgyak vagy más teremtmények, amelyekkel össze lehetett volna mérni - hiába tudtam róla, hogy nagyon alacsony, tökéletesen normálisnak véltem! Égszínkék szeméből ravasz és elvadult tekintet sugárzott, az életereje átsistergett még az elém vetített képen is.

A rég halott Sötét Nagyúr felnevetett, és megszólalt:

- Akkora hatalmat adok neked, hogy könnyűszerrel megsemmisítheted az Invideket. Vagy pedig... - Leonia képe kissé világosabb vagy pedig akkora hatalmat adok neked, hogy megszerezheted őt, és uralkodhass mellette. Ti ketten lesztek a gyújtópontja egy új Birodalomnak, amely a jövőben magába foglalja majd az egész Galaxist!

Éreztem, hogy valahol a testem mélyén, a lágyékom környékén t ébredezni kezd a vágy, de rákényszerítettem magam, hogy kacagjak, és a fejemet rázva feleltem:

- Sok idő telt el azóta, hogy..., és a hölgy is elég csinos, de nem érdekel!

- Nem... hát persze, hogy nem - mormolta Exar Kun. - Te tudod a kötelességedet. És mégis, ott, az Invidious-n vannak dolgok, amik nagyon is érdekelnek.

A nem létező kamera hátrébb mozdult, kicsit jobbra csúszott, és ráfordult egy alakra, aki négy-öt lépéssel Tavira mögött állt. A két méter magas férfi acélszürke páncélzatot és sötétszürke köpenyt viselt. A páncél úgy festett, mintha ugyanabból a plasztikacélból öntötték volna, mint a rohamosztagosok páncélzatát, de másként formázták meg, továbbá bevonták egy másik anyaggal, amitől szürke színezetet, és a durva szövetekére emlékeztető mintázatot kapott. A stílusa természetesnek és primitívnek hatott, mintha úgy tervezték volna, hogy egy általam ismeretlen vadállat bőrét utánozza. Ugyanez állt a vészjósló alak maszkjára is - a kissé előrenyúló, mesterséges vonások és a vízszintes, keskeny szemrések révén ez a páncéldarab egy kígyó ábrázatára hasonlított.

Amint megpillantottam ezt az illetőt, nyomban tudtam, hogy őmiatta nem találtunk rá soha az Invidious-ra. Mialatt töprengve bámultam őt, lassan felemelte a fejét, és egyenesen énrám nézett. Ezt követően ismét lehajtotta a fejét, majd a kép elhomályosult néhány pillanatra. Mire ismét kitisztult, az alak már Tavira felé tartott hosszú, döngő léptekkel. Intett egyet, mire a nő parancsokat harsogott, és ekkor a híd teljes személyzete lázas tevékenységbe kezdett.

- Valójában őt keresed, ő az igazi ellenséged - közölte ekkor Exar Kun. - Ő a felelős a hölgy sikereiért. Az én hatalmammal legyőzheted őt, elfoglalhatod a helyét, és azt tehetsz, amihez kedved van.

- A segítséged nélkül is eljutok oda, Exar Kun! - vágtam vissza megvető hanghordozással.

- Lehet, hogy így lesz - válaszolta a legteljesebb nyugalommal az árnyalak de ide már nem juthatsz el nélkülem.

Az ablakban új kép jelent meg, és én úgy éreztem magam, mintha egy gránát robbant volna fel a hasamban. Miraxot láttam. Egy ágyon feküdt, pontosan úgy, mint Skywalker mester odafent, a fogadóteremben. A teste halvány, szürke fényben úszott. Karja az oldala mellett hevert, és egészében véve úgy nézett ki, mintha csupán aludna. Egyetlen rendellenesség látszott rajta: a fejét keskeny, szürke pánt fogta körbe, amelyen apró vörös és zöld lámpák villogtak, Teljesen békésnek tűnt, és akárhogyan erőlködtem, nem érzékeltem, hogy rosszul érezné magát.

De mást sem éreztem felőle. Semmit.

- Őt is megkaphatod tőlem - jelentette ki Exar Kun, és szánakozó, részvétteljes kifejezést erőltetett az arcára. - Meg tudom mondani, hogy hol találod. Az Erő lehetővé teszi számomra, hogy megmutassam neked a múltat, a jelent és a jövőt. A feleséged ott, azon a helyen van pillanatnyilag. Elrejtették, méghozzá olyan helyre, ahol a segítségem nélkül sosem fogod megtalálni.

- És mit kérsz a segítségedért cserébe? - kérdeztem síri hangon.

- Öld meg Skywalkert.

- Mirax életéért cserébe az övét? - kérdeztem keserűen mosolyogva. - Nincs üzlet.

- Ennél is többet adhatok - folytatta kitartóan az árnyalak. - Neked adom a feleségedet és Tavirát. Elveheted a hajóját és megsemmisítheted a flottáját. Megsemmisítheted az apósod hajóját! Visszatérhetsz a Koréliára, és megsemmisítheted azokat, akiket gyűlöltél ott!

- Nem - feleltem kurtán a fejemet rázva.

- Nem?

- Nem - ismételtem konokul, majd felsóhajtva megkérdeztem: - Nem érted, igaz? Te már régóta tévúton jársz, és egyre mélyebbre süllyedsz. Hát semmit sem tanultál az elmúlt négyezer, évben?

- Többet tudok, mint amennyit te megtanulhatnál a következe négyezer, vagy akár negyvenezer évben! - válaszolta büszkén mosolyogva Exar Kun.

- Az meglehet, de egyvalamit nem tanultál meg! - jelentettem ki, azzal felkeltem az ágyból, rászegeztem a mutatóujjamat a néhai Sith Nagyúrára, és folytattam: - Te sosem fogsz győzni! Ha elpusztítod mindazokat, akik szembeszállnak veled, mi marad neked?

- A hűségesek.

- Akik között előbb-utóbb felemelkedik egy vetélytárs! - vágtam vissza. - A híveid két táborra szakadnak!

- És én megsemmisítem a hitehagyottakat!

- Igen, biztosan megteheted - feleltem, majd aprókat bólogatva tovább beszéltem: - És ez a ciklus újra és újra megismétli önmagát, sosem ér véget, mert megfeledkeztél a valóság legalapvetőbb igazságáról: az élet hozza létre az Erőt. Amikor Kyp elpusztította a Caridát, csökkentette a hatalmadat. Amikor te megsemmisítetted Gantorist, csökkentetted a hatalmadat. Te egy olyan ragadozó vagy, amely túl sok prédával végez, de nem tudsz leállni, mert a sötét oldal csordultig tölt azzal a fájó éhséggel, amelyet sosem lehet kielégíteni.

Exar Kun megint felkacagott, de a nevetését kissé túl éles felhangok kísérték.

- Nem ítélkezhetsz a sötét oldalról, amíg nem tapasztaltad meg - mondta aztán. - Állj mellém, és rájössz, hogy egész eddigi életedben tévedtél.

- Kötve hiszem - válaszoltam a fejemet csóválva. - Egy Tuvanbi droidnak nem kell átesnie a különféle betegségeken, hogy képes legyen felismerni és kezelni őket. - Összefontam kezemet a mellkasom előtt, ránevettem az árnyalakra, és ráförmedtem: - Nem dőlök be a hazugságaidnak és a téveszméidnek! Hordd el magad!

Exar Kun felszegte az állát, és dölyfös képet vágva megszólalt:

- Ezúttal én jöttem el hozzád, és hívtalak, hogy állj mellém. Rengeteget adhatok neked. Amikor majd eljössz hozzám, mert eljössz hozzám, nem leszek ennyire nagylelkű.

Mialatt beszélt, a kamra közepén lebegő ablak fokozatosan elhalványult, közben szörnyű folyamat vette kezdetét. Mirax továbbra is mozdulatlanul feküdt, de minden egyes pillanatban éveket öregedett. A haja megőszült és megritkult, aztán jókora csomókban kihullott. A bőre hamuszürkére változott, a szeme besüppedt. A teste feldagadt, majd a ruházata varrásai felhasadtak, és én megpillantottam a puszta csontjait. Hirtelen szél támadt, szétszórta a csontokat, és megpörgette a koponyát, akár egy gyerekjátékot. A koponya végül megállapodott, és szélesen vicsorogva meredt rám azzal a sötét, üres szemüregével.

Lehunytam a szememet, hogy ne kelljen látnom ezt az iszonyatot, és mire kinyitottam, egyedül voltam a kamrámban. Leültem az ágy szélére, és felfedeztem, hogy egész testemben reszketek. Eléggé meglepődtem, és rákényszerítettem magam, hogy nevessek. EIőször erőltetnem kellett, de aztán sokkal könnyebben ment. A derűs hang betöltötte a helyiséget, és esküdni mertem volna, hogy hallottam Biggs, Wedge és Porkins közös nevetését. Ók hárman azért kacagtak, mert tudták, hogy ismerik a Halálcsillag megsemmisítésének titkát.

Én pedig velük nevettem. Exar Kun eljött hozzám, hogy maga mellé csábítson. Amit nem tudott, és ami még vidámabb kacagásra késztetett, az az volt, hogy miközben így tett, megadta nekem a megsemmisítésének titkát.

Szerettem volna néhány percre kettesben maradni Leia Organa Solóval, hogy beszámoljak neki az Exar Kunnal kapcsolatos felfedezésemről, de előbb az ikrekkel foglalkozott, aztán váratlanul megérkezett egy B-szárnyú, így nem kaptam esélyt, hogy beszéljek vele. Elsősorban azért akartam beszélni vele, mert gyanítottam, hogy a sötét alak valószínűleg bejutott más tanítványok tudatába is. Leia kevés időt töltött a Yavin-4-en ahhoz, hogy a néhai Sith befolyása alá kerüljön, továbbá nem kételkedtem abban, hogy ő képes lett volna ellenállni a Sötét Nagyúrnak. Ha mindenkivel tudattam volna, hogy megszereztem Kun megsemmisítésének a kulcsát, a hír valószínűleg hozzá is eljutott volna, és akkor megfosztott volna minket az egyetlen valóban hatékony fegyverünktől.

A B-szárnyúval egy Terpfen nevű mon calamari pilóta érkezett, aki először motyogva bevallotta, hogy nemrég még birodalmi ügynök volt, és beszélt a birodalmiaknak az Anoth bolygóról - arról a világról, ahol Winter és a legfiatalabb Solo-gyermek, Anakin rejtőzködtek. Terpfen sürgette Leiát, hogy haladéktalanul repüljön az Anoth- ra, ám a tanácsos azt felelte, hogy fogalma sincs a koordinátákról.

- Azokat csakis Winter, Skywalker mester és Ackbar admirális ismeri. Rögtön ezután elhatározta, hogy azonnal elutazik a Mon Calamarira, hogy megkeresse Ackbar admirálist, majd elindul, hogy megmentse a legkisebb gyermekét.

Mialatt társaim gondjaikba vették az ikreket, illetve elvitték Terpfent, hogy enni-inni adjanak neki, végre odaléptem Leiához, és megszólítottam:

- Organa Solo tanácsos, beszélnem kell önnel!

- Fogja rövidre! - felelte Leia. - Amint összeszedem a holmimat, iútnak indulok,

- Nem utazhat Terpfennel - jelentettem ki, mialatt megnyomtam turbólift hívógombját. - Ó maga vallotta be, hogy áruló.

Leia belépett előttem a fülkébe, és miután követtem, szembefordult velem.

- Ezzel magam is megbirkózom - mondta magabiztosan.

- Tudomásom szerint - feleltem -, Cilghal nagykövet biztosította önt, hogy meg tudjuk védeni a gyermekeit, de akkor sem hagyhatja itt őket!

- Hát akkor mit csináljak? - csattant fel Leia, és sötétbarna szemében veszedelmes fények gyúltak. - Rakjam be őket egy vadászgépbe, és egy áruló társaságában repüljek el velük egy világra, ahol birodalmi orgyilkosok fognak vadászni rájuk?

- Nem, de nem hagyhatja őket itt - makacskodtam -, ahol egy négyezer éves Sötét Nagyúr akarat nélküli bábbá változtatja a tanítványokat. Higgye el, ez sem jó ötlet! - Megcsóváltam a fejemet, és hozzátettem: - Egyikünket sem ismeri. Hogyan bízhatja ránk a gyermekeit?

- Nem is bízom mindenkiben - közölte Leia, majd a mutatóujjával a mellkasomra bökött. - De magában igen.

- Micsoda? - hüledeztem értetlenül.

Ebben a pillanatban kinyílt a fülke ajtaja, és nekivágtunk a folyosónak.

- Mielőtt a férjem elment, azt mondta, hogy megbízhatok önben - folytatta Leia elszánt arcot vágva. - Tudja, Han bizalmát nem könnyű kivívni. Ennek nyomán gondolkodóba estem, és talán el sem hiszi, hogy az Új Köztársaság egyik fő tisztviselője mennyi mindent megtudhat, ha elfogja a kíváncsiság, és felcsatlakozik a HoloHálózatra. Ön mellett szól az is, hogy a fivérem idehívta, a leendő Jedik közé, de az életének többi eleme is elnyerte a tetszésemet. Hiszem, hogy a gyermekeim biztonságban lesznek ön mellett, Corran Horn I

- Nézze, most, hogy már tudja, ki vagyok - próbálkoztam ismén engedje meg, hogy elrepüljek önnel a Mon Calamarira. Értek a vadászgépekhez. Sokat segíthetek, ha eléri az Anoth-t.

- Nem tehetem - tiltakozott Leia a fejét rázva -, és pontosan azért nem, mert tudom, hogy kicsoda. Tudom, hogy ha a pilótám akart volna lenni, nem négyszemközt keres meg. Valami mást akar, és fogadni merek, hogy annak az itteni eseményekhez van köze. Na gyerünk, hadd halljam!

Azzal elkezdett ruhákat hajigálni egy zsákba, én pedig belefogtam:

- Először is, azt hiszem, hogy Exar Kun számára azok a tanítványok a sebezhetőbbek, akik a múltban kapcsolatba kerültek a sötét oldallal. Streen egyszer kérdezett tőlem valamit, amit akkor jelentéktelen apróságnak ítéltem, de talán segíthet, hogy eljussunk Exar Kunhoz. Ezt Gantoris vagy Kyp esetében nem erősíthetem meg, de logikusnak tűnik, hogy azokat, akik egyszer már elbuktak, könnyebb visszacsalogatni a régi ösvényekre.

- Ami azt jelenti, hogy Kam is veszélyes lehet - állapította meg Leia rövid töprengés után.

- Ő elég kemény fickó, de igen, van rá esély - feleltem, és a szememet lesütve folytattam: - És ezek után Streennel is számolnunk kell. A többiekkel nem tudom, hányadán állunk, de az biztos, hogy Brakiss valaha a birodalmiak áldozata volt, amitől talán Exar Kun prédájává válhat.

- Értem. Mi van még?

- Az alapvető problémánk - magyaráztam gondterhelten, hogy ki kell találnunk, hogyan bánhatunk el Exar Kunnal. Ha kirekesztünk mindenkit, akit gyanúsnak ítélünk, tudni fogja, hogy készülünk valamire.

- És kapóra jönne neki, ha eluralkodna a rémület azokon, akiket még nem szállt meg - tette hozzá Leia, és összehúzta a zsákja száját. - Létezik megoldás a problémára, vagy ürítsük ki a Yavint – 4-et?

- Most, amikor Kyp odakint röpköd egy legyőzhetetlen hajóval? Semmiképpen - válaszoltam a fejemet ingatva. - Csakis mi, a tanítványok akadályozhatjuk meg, hogy visszatérjen és elvigye a mesterét erről a kőgolyóról.

- Rendben, az evakuálás kizárva. A probléma továbbra is fennáll - jelentette ki Leia, majd miután mosolyra húztam a számat, a szemét résnyire vonva hozzátette: - Gyűlölöm, amikor egy koréliai így vigyorog. Minálunk ez általában azt jelenti, hogy Han megint készül elveszíteni a Falcont egy Landóval vívott szabakk-játszmában.

- Nos, ezúttal Exar Kunnak jó esélye van veszíteni, mert korán játszotta ki a lapjait - feleltem még szélesebben vigyorogva. - A fivére azonosította egy különleges képességemet. Módomban áll gondolatokat sugározni mások elméjébe. Hogy mit tudok elhitetni másokkal, az nagyban függ attól, hogy mennyire ismerem őket, és miféle kapcsolat fűz hozzájuk. Tegnap este, a támadás során azt sugalltam Streennek, hogy elvégezte a feladatát, és ezek után Exar Kun eljött hozzám éjszaka. Megpróbált maga mellé állítani, de ellenálltam neki. Ügyesen kifürkészte a gondolataimat, és játszott velem.

Leia hirtelen elmosolyodott, én pedig egy csapásra megértettem, hogy miért szakadt meg több ezer lázadó szíve, amikor házasságot kötött Han Solóval.

- És mialatt a Sith játszott, maga is belelátott az agyába - mondta aztán fojtott hangon. - Képes nyomon követni őt, amikor aktív?

- Igen, azt hiszem - válaszoltam megfontoltan. - És abban is hiszek, hogy ezek az erőfitogtatások sokat kivesznek belőle. Szerintem most igyekszik meghúzni magát, talán megint Streent próbálja mozgatni, hogy kiderítse, mit csinálunk.

Leia elmélyülten bólogatott, majd megkérdezte:

- És ön képes azon a kapcsolaton keresztül elég információt eljuttatni hozzá, hogy megtévessze?

- Reményeim szerint igen - feleltem bólogatva. - És ezzel időt nyerünk, ami alatt remélhetőleg megtaláljuk a módját annak, hogy elintézzük őt.

-Jó... nagyon jó - helyeselt Leia, majd mélyen belenézett a szemembe, és kissé elkedvetlenedve folytatta: - Nem nevezhetem ki önt az Akadémia ideiglenes vezetőjévé. A Sith azonnal felfigyelne a megszokott helyzet változására, és veszélyesnek ítélné magát.

- Így van - erősítettem meg a véleményét -, így aztán nekem is meg kell húznom magam. A háttérben maradok, hacsak a dolgok nem kezdenek el működni, vagy nem áll élő igazán ronda hely - Kihátráltam az ajtón, majd a turbólift állomása felé induló tanácsos nyomába szegődtem, és tovább beszéltem: - Biztosra veszem, hogy szerezhetek némi haladékot, de nem sokat. Kun a támadások után egyre gyorsabban nyeri vissza az erejét. Számításaim szerű holnap reggelre, esetleg már ma estére megint készen áll arra, hogy cselekedjen.

- Tegyen meg mindent, amit csak lehet! - kérte Leia, azzal megállt, szembefordult velem, és felém nyújtotta a jobbját. - Az Erő legyen önnel!

- És önnel is - válaszoltam kényszeredetten mosolyogva.

- Remélem, úgy lesz - felelte Leia, és mialatt a fülke ajtaja bezárult, még egyszer rám mosolygott, és kiszólt nekem: - Van egy olyan érzésem, hogy mindkettőnknek nagy szüksége lesz rá!